A védelem felszólal

Éjfél körül aludtam el, tehát számításaim és a tudomány szerint épp kezdtem volna belefolyni a Non-Rapid-Eye-Movement 2. fázisába, amely alatt a szemmozgás megszűnik, az agyhullámok tovább lassulnak, a szívritmus, az izomtónus és a testhőmérséklet csökken, azonban sajnos erre már nem volt idő. Tudják milyen, amikor már alszanak, és történik valami vicces dolog, összemosódik minden, nem lehet tudni, melyik pillanat volt előbb, melyik később, olyan, mintha még mindig álmodnának.

Kicsit zavaros volt a mai történet is is, úgy hajnali fél kettő körül, de a magam megnyugtatása végett és hogy az ártatlan lényeket felmentsük a hazug vádak alól, megpróbálom rekonstruálni. Néhány dologra emlékszem: párom felkiáltott, hogy "Bíbor!", emlékszem egy zuhanó virágra, ugyanakkor mintha abban a pillanatban már én is állnék, pakolva vissza szerencsétlen növényt a szekrény tetejére. Dereng egy kirohanó, fehérszőrű macska is, meg egy távolból pislogó fekete. Homályosan emlékszem, hogy szedem le az ágyról a virágföldet és a leveleket. Meg arra, hogy ránézek a kezemre és ezt látom:

Na, szóval, sikerült összerakni a történetet.

Röviden összefoglalva: Bíbor nem bírt a szirénhangokkal, a virág egész éjjel csábítgatta fel a komódra szegény cicát, aki addig békésen aludt, mint egy kis angyal. Bíbor úgy gondolta, jól megneveli az akkor már gúnyos arcokat is vágó virágomat, aki feszt piszkálta őnagyságát. Még szamárfület is mutatott neki. Így ez az ártatlan, fehér kismacska addig ügyeskedett, amíg a gúnyolódást a virág abba nem hagyta. Bíbor becsülettel védte magát, és kicsit - de tényleg csak gyengéden, alig észrevehetően - megfogta a pimasz növény grabancát, hogy hagyja abba a szemtelenkedést, és maga felé kezdte húzni. Ettől a virág úgy megijedt, hogy bekeményített, seggbe rúgta a macskát, és ahogy ugrott le Bíbor (rám) a komódról, jött vele a gonosz virág is, "ejnye, te macska, ha te is úgy, én is úgy", nyögte hozzá. Szegény kis ártatlan macska próbálta legyőzni a gonosz, mozgó virágot, minden erejét bevetette, még a körmeit is kiengedte, hogy bosszúból kikaparja a földjét, hát nem pont akkor esett rám, és rohant tovább, ugródeszkának használva a jobb karomat? Hát ki tehet erről?

Hát most mondja meg, tisztelt bíróság, ahogy ránéznek erre a kis ártatlan arcra (a fotót nemrég készítettem), valóban azt hiszik, hogy képes volna bármilyen rosszat csinálni hajnali fél kettőkor?!

De azért alkalomadtán becsszó picsán fogom rúgni.